Történelmi háttér
A Római Birodalom hatalma utolsó évszázadaiban meggyengült a folyamatos barbár támadások miatt. Ebben a zavaros időszakban jelent meg és terjedt el a keresztény vallás. A "keresztény" kifejezés a latin eredetű "christianus" szóból származik, és Krisztus-követőt jelent. Különösen a szegények között terjedt el gyorsan, vigaszt jelentettek számukra az evilági szenvedésekért megváltást ígérő tanok. A keresztények elutasították a többistenhitre épülő római vallást, ezért üldözték őket. Vallásukat csak titokban gyakorolhatták.
Constantinus császár (kb. 274-337) uralkodása alatt változott meg helyzetük, ő engedélyezte a szabad vallásgyakorlást. Birodalmát megerősítette és annak székhelyét Bizáncba tette át. Halála után azonban 395-ben a Római Birodalom végleg ketté szakadt: egy nyugati és egy keleti részre. Nyugaton Ravenna kapott vezető szerepet, keleten pedig a Constantinusról elnevezett Konstantinápoly (Bizánc) kapott vezető szerepet.
A kettészakadás miatt a műveltség, kultúra és így a művészetek is más-más irányba változtak nyugaton és keleten. A keresztény világ művészetét nyugati területeken ókeresztény, keleti területeken bizánci művészetnek hívjuk.
Építészet
Az első évszázadokban az üldöztetések miatt nem alakulhatott ki keresztény építészet. A hívők magánházakban tartották istentiszteleteiket titokban. Temetkezési helyül a római polgárok katakombáit, bonyolult föld alatti folyosórendszereit használták.
Miután szabad vallássá vált, a keresztények Constantinus buzdítására templomépítkezésekbe fogtak. A rómaiak istenkultuszában (és más kultúrákéban is) a templom a kegyszobor őrzésére szolgált, a szertartások a szabadban zajlottak. Ezzel szemben a kereszténységben az istentisztelet a hívők előtt zajlik, így ők is részeseivé válnak a szertartásnak. Templom céljaira a legalkalmasabb formát választották, és alakították át saját céljaikra, méghozzá a római kereskedőcsarnokot, vagyis bazilikát. Ez rendelkezett tágas fedett belső térrel, ahol elfértek a hívők.
A bazilika fő részei
Átrium: oszlopfolyosóval körülvett, felül nyitott négyzet alapú udvar, itt tartózkodhattak a még meg nem keresztelt hívek.
Hosszház: az átriumon keresztül lehetett bejutni ide. Fedett, három, vagy öt hajós, (főhajó és mellékhajók) a térrészeket oszlopsorok választják el egymástól. Mennyezete vízszintes, fényt középen főleg a megemelt főhajó oldalablakaiból kapott. A hívők ebben a részben tartózkodtak.
Szentély (apszis): a bazilika bejáratával szemben épült félköríves fülke, diadalív választotta el a főhajótól, itt volt az oltár.
A 6. századtól a templomok mellé harangtornyokat (campanile) építettek.
Mivel a bazilika a hívők gyülekezőhelye volt, belső díszítettsége nagyobb, mint a külső.
A Szent Péter-bazilika 1450-ben lerombolt épületének rekonstrukciós rajza
A hajdani Szent Péter-bazilika alaprajza
Az építészet mellett épületdíszítő, alárendelt szerepe van. A templomépítések kezdetekor főleg oszlopfők, szarkofágok faragványaiban jelentkezik. Gyakran a Bibliából vett történeteket jelenítenek meg ezek a faragványok, de gyakori a növényi ornamentika is. Az önálló szobor ritka, többnyire Krisztust ábrázolják "Jó pásztorként".
Junius Bassus szarkofágja (4. sz., Róma)
Festészet
Két nagyobb időszakra különíthető el.
Katakombafestészet: a keresztényüldözésektől jelen van. Motívumai részben továbbörökítik az antik hagyományokat, azonban kialakulnak a jellegzetes keresztény képek is: imádkozó alakok, Jó pásztor-ábrázolások, megjelennek a keresztény jelképek a képeken: bárány, szőlő, galamb, hal.
Mozaikfestészet: a templomépítésekkel egyidőben terjedt el ez a rómaiak által is kedvelt technika. A falakat, padlót vallásos témájú apró, színes kőből, üvegből metszett négyzetekkel borították. Kedvelt témája a trónoló Krisztus, az apostolok cselekedetei. Alakjai plasztikusak, térbeliek, ami a római festészeti hagyományokra utal.
Magyar ókeresztény emlékek
Pannónia területén a szabad vallásgyakorlás idejéből származó leleteket találtak, legtöbbet Pécsett (Sopianae). A temetőkben elkülönülő keresztény kápolnákat építettek, ezek alatt sírkamrákat alakítottak ki, melyeknek külön bejáratuk volt. Ezek falát festményekkel díszítették, halottaikat szarkofágban helyezték el.
Másik emlékünk Aquincumban található háromkarélyos temetőkápolna.
