2009. szeptember 16., szerda
2009. szeptember 9., szerda
Az ókeresztény művészet
Az ókeresztény építészet
A keresztény istentisztelet a hívők előtt folyik, akik így részesei lehetnek a szertartásnak. Ezért szükség volt olyan templomra, ami nagy tömegeket képes befogadni és tágas, fedett térrel rendelkezik.
1. Átrium: nyitott, oszlopfolyosóval körülvett tér. Itt gyülekezhettek a még meg nem keresztelt hívek. Innen lehetett bejutni egy díszes kapuzaton keresztül a hosszházba.
2. Hosszház: hosszanti elrendezésű, 3, vagy 5 hajós, a magasabb főhajót oszlopsorok választják el az alacsonyabb mellékhajóktól. Kereszthajóval bővült.
Az ókeresztény templomoknak nincs tornyuk, csak a 6. századtól kezdtek melléépíteni harangtornyot, ún. campanilét. (Sant' Apollinare in Classe)
A korszak jellegzetes épületei még: keresztelőkápolnák, temető- és sírkápolnák, mauzóleumok. Magyarországon ókeresztény emlékekben leggazdagabb város Pécs.
Az ókeresztény mauzóleum makettje
Szobrászat
Az építészet mellett a szobrászat alárendelt szerepet játszik, főleg domborművek formájában jelentkezik. A szarkofágok oldalán megjelenő jelenetek még az antik hagyományokat követik, de jellemző rájuk a túlzsúfoltság. Junius Bassus szarkofágja (Róma, 4. század)
Festészet
Katakombafestészet: a keresztényüldözés évszázadaiban alakult ki, jellegzetes keresztény jelképei a hal, a bárány, a szőlőtőke és a "Jó pásztor" ábrázolások.
Jó pásztor ábrázolás a Priscilla-katakombában (Róma, 3. század)
Mozaikfestészet: a templomépítészettel párhuzamosan alakult ki, a bazilikák, mauzóleumok padlózatát és falait vallásos témájú mozaikokkal díszítették. Kedvelt alakok: a trónon ülő Krisztus, szentek, apostolok cselekedetei. Az alakok ábrázolásmódja térbeli hatású.
A Galla Placidia-mauzóleum mozaikja (Ravenna, 5. század)