Ez a művészeti stílus őrizte és fejlesztette tovább az antik római hagyományokat.
Építészet
A Keletrómai Birodalom fénykora a 6. századra, Justiniánus uralkodására esett. A császár ekkor építtette a máig is álló Hagia Sophia-templomot (ejtsd: 'ájá szófiá'), aminek neve "szent bölcsességet" jelent. A templom elrendezése a nyugatiakkal szemben centrális, alaprajza egyenlő szárú (görög) kereszt alakú. Központi terét kupola fedi, ez a kupola négy ponton alátámasztott, csegelyes kupola.
A templom metszete és alaprajza:
Csegelyes kupola:
SzobrászatA kor szobrászata főleg épülethez kapcsolódó: domborművek, oszlopfők, árkádok (oszlopokon nyugvó pillérsor). Egy díszes oszlopfő az Hagia Sophiából:
FestészetMozaikfestészet: ez az ókeresztény művészetre is jellemző. A 6. századtól kissé merevvé vált. Jellemzői: erős kontúrok, az alakok gazdag óarany háttér előtt állnak, tekintetük merev, ruhájuk gazdagon redőzött, szertartásos jeleneteket ábrázol. Leghíresebb: Theodora-mozaik Ravennában.
Ikonfestészet (táblakép): fatáblára festett aranyozott szentképek, erőteljes kontúr, tiszta színek használata jellemzi. Háttere arany. (A görög-keleti vallásos művészetben ma is ezek szerint a szabályok szerint festik.) A vlagyimiri istenanya (12-13. század):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése